Poszthumán jövendőnk

Poszthumán jövendőnk

Milyen következményekkel járhat az emberek klónozása? Szabad-e engedélyezni vagy szigorúan tiltani kell? Milyen esetekben engedélyezhető az embrió génjeinek módosítása? Káros vagy hasznos jelenség a Prozac, a Ritalin és az egyéb tudatmódosító gyógyszerek tömeges fogyasztása? Évek óta világszerte heves viták folynak ezekről a kérdésekről és a biotechnológiai forradalom egyéb új eredményeivel kapcsolatban. Új könyvében Francis Fukuyama erőteljesen érvel amellett, hogy ha nem sikerül idejében, nemzetközi szinten szabályozni ezeket a folyamatokat, az beláthatatlan következményekkel járhat az emberi lényeget és a liberális demokrácia jövőjét illetően.Fukuyama, aki 1989-ben fogalmazta meg először azóta híressé vált tételét a történelem végéről, most részben módosítja az elméletét. Továbbra is az a véleménye ugyan, hogy a liberális demokrácia kialakulásával az ember eljutott a társadalmi fejlődés végpontjára, s minden egyéb alternatíva vereséget szenvedett, csakhogy... Csakhogy, mint írja, van egy olyan érv a tételével szemben, amelyet nem tudott megcáfolni: „a történelem nem érhet véget mindaddig, amíg a tudomány képes új eredményeket produkálni”. S mint aztán a fukuyamásan nagy ívű – filozófiai, erkölcsi, vallási, szociológiai, statisztikai, természettudományos gondolatokat ötvöző – elemzéséből kiderül, a biotechnológia már létező, illetve lehetséges új eredményei alapvetően módosíthatják azt az emberi lényeget, az ember eredendő természetét, amelynek megroppanása a liberális demokráciát vagy, ha úgy tetszik, az ember szabadságát és méltóságát is súlyosan veszélyezteti.